Információk

Felhívás

A Magyar Filozófiai Szemle örömmel fogad publikálásra váró tanulmányokat az akadémiai diszciplínaként felfogott filozófia, valamint a filozófiával érintkező társtudományok bármely területéről egy ív terjedelemben (40 000 leütés lábjegyzetekkel együtt). Nyitottak vagyunk továbbá vitacikkek, klasszikus filozófiai szövegekről készült magyar fordítások, illetve (fél ív terjedelemben) a magyar filozófiai irodalmat szemléző recenziók közlése előtt. A tanulmányok publikálása során előnyben részesítjük a következő tematikához kapcsolódó írásokat az alábbi beérkezési határidőkkel:

1. Közösség és Kultúra – február 15.
2. Interpretáció – június 15.
3. Gondolat és reflexivitás – július 15.

1. Közösség és kultúra. Az újabb kori filozófia folytonosan megújuló feladata az emberi közösségre vonatkozó fogalmaink revíziója, újrafogalmazása. Érinti ez a feladat a politikai közösség természetére vonatkozó vizsgálatokat: ez a probléma jelenik meg a klasszikus és mai szerződéselméletekről folyó vitákban éppúgy, mint a különböző szubsztanciális közösségfogalmakban, de ide tartozik a modernitás jellegzetes közösségfogalmáról, a nemzetről folytatott szerteágazó filozófiai diskurzus is. A közösség fogalmának folytonos újradefiniálása mély összefüggésben van a kultúrára vonatkozó filozófiai reflexiókkal, amelyek a kultúrkritika manapság némileg elkoptatott fogalmával írhatók körül, és elkerülhetetlenül vezet az emberi természet újragondolására, magában foglalva olyan, a praxishoz közeli témákat, mint a nevelés kérdése. A tervezett lapszám gerincét az e témákban megkerülhetetlen két emblematikus filozófusról, Jean-Jacques Rousseau-ról és Friedrich Nietzschéről szóló tanulmányfüzér képezi. A két filozófus aktualitását aláhúzza, hogy 2012-ben emlékeztünk meg Rousseau születésének háromszázadik, és a Nietzsche akméjának tekinthető első mestermű, A tragédia születése megjelenésének száznegyvenedik évfordulójáról. A tematikus tanulmányfüzér alapját terveink szerint a két filozófusról rendezett rangos konferenciák legjobb előadásszövegei adják. (Nietzsche – a filozófia átváltozásai, ELTE BTK, 2012. május 3–4; Természet, szenvedély, szerződés: Rousseau-n innen és túl, ELTE BTK Filozófiai Intézete – Magyar Filozófiai Társaság, 2012. szeptember 27–28.)

2. Interpretáció. A 20. századi gondolkodás egyik legfontosabb témájává vált az interpretáció kérdése. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy vannak-e olyan végső tények, amelyek nem szorulnak értelmezésre, akkor nyomban felismerjük a probléma súlyát. Az interpretáció problémája a humán és társadalomtudományokban meghatározó jelentőségű, hiszen nincsenek nyers történelmi tények, a társadalmi jelenségeket értelmezni kell, a gazdasági folyamatok magyarázatra szorulnak, a pszichoanalízis felfedezése szerint pedig az emberi psziché önmaga számára is megfejtésre szorul. A tudományfilozófia újabb eredményei szerint azonban még a kísérletes természettudományokban is döntő szerepe van az interpretációnak. Egyfelől az adatokat meg kell tudni magyarázni, másfelől pedig a matematika nyelvéről át kell tudni fordítani a magyarázatot egy nem szakmai nyelvre is. A klasszikus hermeneutika az interpretációt szövegek értelmezésére alkalmazta, a probléma azonban a 20. században jóval szélesebb területre terjed ki, mint a szövegek. A Magyar Filozófiai Szemle tematikus számában arra teszünk kísérletet, hogy átfogó képet adjunk az interpretáció klasszikus és legújabb kérdéseiről.

3. Gondolat és reflexivitás. A reflexivitással kapcsolatos filozófiai kérdések látszólag technikai problémákat vetnek fel az elme működésével kapcsolatban (lásd Locke reflexion terminusát vagy a reflexióval kapcsolatos modern vitákat). Ám e problémák hamar a gondolkodás általános természetét érintő kérdésekké tágulnak, így a kifejezés több szinten értelmezhető. Amikor tudatában vagyunk különböző tárgyaknak, vajon egyben önmagunknak is tudatában vagyunk? Ha a válasz affirmatív – amit az analitikus elmefilozófusok közül sokan elutasítanak –, akkor további kérdés, hogy miként kell értelmezni a tárgytudattal együtt járó öntudatot. Két különböző mentális állapotról van szó, vagy az öntudat elválaszthatatlan a tárgytudatról, a tárgytudaton „keresztül” valósul meg valamilyen módon? Ha nem, akkor további nehéz problémaként jelent, hogy miként azonosítjuk önmagunkat, hogyan jön létre az én egysége? De értelmezhető a kérdés tágabb keretben is: vajon a filozófia által általában megkövetelt reflexív viszonynak milyen következményei vannak a vizsgálódás természetére nézve? Változtat-e a kutatás tárgyának karakterén az a tény, hogy módszeres vizsgálat tárgyává tesszük, s ekként tematizálva jelenik meg számunkra? S egyáltalán: miként kapcsolódnak a filozófiai vizsgálódások ahhoz a világhoz, amelyet prereflektív állapotban élünk? A reflexivitás természete tehát – amely nemcsak a filozófiatörténeti hagyomány, hanem egyebek mellett a fenomenológia vagy a kortárs elmefilozófia eszközeivel is vizsgálható – a filozófia általános természetével kapcsolatos reflexióra is invitál.

 

Comments are closed.